Mivel ikernyaralónk van, így előbb a rokonoknak mutattam be őket, a fülbigyók segtíségével. Gyorsan ment..hátul viszont már mindent meg kellett tárgyalni.
- Szóval Paul, aki felügyel rátok..egyszerűen eltűnt? - kérdezte Niki.
- Igen. Lövésünk sincs, hogy hol van. - mondták.
- Aha..nagyon hihető. Én bementem. - mondta megint.
- Bunkó! - mondtam.
- Fogd be! - visszavágott, kicsit sem bosszantóan.
- Na de most tényleg fiúk, akkor eltűnt? - kérdezte a Nagyim, miközben kihozott egy kis innivalót.
- Komolyan. Nincs a lakásban, se. Sehol. - mondta Niall.
- Hát akkor természtes, hogy maradhatok ameddig akartok. Megoldjuk. - mondta megint.
- Komolyan?? Velük kell aludnom? - kezdte az a kis..
- Nem muszáj, neked aludni velük. - mondtam.
- Igen, majd az unokatestvéred alszik az egyikőjükkel. - mondta a Nagyim.
- Hogy, hogy micsoda?? - kérdeztem, épp inni akartam és majd megfulladtam.
Erre a srácok elkezdtek nevetni. Szó szerint majd megfulladtak a röhögéstől, de hirtelen erre a mondatra abba hagyták.
- Komolyan. - mondta.
Bementünk. Majd ellettünk osztva. Nekem egy sátorban kellett aludnom, csak az volt bizonytalan, hogy kivel. Amíg ez el lett döntve elmentem fürödni, majd amit ki akartam vinni, kivittem.
- Na akkor, hogy lesz? - kérdeztem.
- Te azzal a fiatalemberrel fogsz aludni, aki a galambokat kergeti és Kevin-nek nevezi őket. - mondta a Nagyim.
- Louis!! - mondtuk.
Ezután, kb. két óra múlva amikor már minenki megfürdött és elhallgatott, épp félálomban voltam amikor Lou nagyon elkezdett mocorogni.
- Lassabban fel ne ébreszd. - mondta suttogva egy hang, nem tudtam kié. - Menj már ki! - mondta megint.
- Haver, ezért jössz nekem eggyel! - mondta Louis, mert végül az ő hangját megismertem. De nem tudtam, hogy ki van mellettem. Megfordultam, és a telefonja világított, épp játszott.
- Harry, te mit csinálsz itt? - kérdeztem.
- Hát..ö.ö..ö - dadogott.
- Nyögd ki!
- Jobb lenne melletted, mint a kis..a kis..a kis..Tudod ki mellett! Idegesít! - akadt ki.
- Oké. Megtudlak érteni. Mindenesetre én alszom. - mondtam, majd elaludtam. Megint mocorgott Harry, és egyszer csak megölelt.
- Mit csinálsz? - suttogtam.
- Csak jobb így. - mondta édes hangon.
- Oké..Még talán nekem is. - mondtam.
Majd elaludtunk. Egyszer felkeltem hajnalban, beakartam menni, de az ajtó be volt zárva. Ki szórakozik velem?
- Akkor Louis, hogy mehetett be? - gondoltam. Egyszer csak valaki megfogta a vállam, és én egy nagyot sikítottam. Hát persze, hogy Harry volt az.
- Mit csinálsz? - kérdezte.
- Inni akartam. De az ajtó zárva van. Louis, hogy tudott bemenni?
- Nem tudom. Mindenesetre menjünk vissza. Nem akarok rajtad kívül, valaki mással találkozni. - mondta.
- Oké.
Végre jól tudtam aludni, és nyolc órakor mind fel is keltünk.
- Látod én mondtam, hogy Harry aludt mellette! - kezdett valamit Niki.
- Hogy is volt elosztva az alvás rend, mert én Lewis-t.. - kezdte a Nagyim.
- LOUIS! - javítottuk ki.
- Mindegy! - mondta.
- Héj! - kiáltott fel Louis.
- Oké. Na szóval, ez nem így volt megbeszélve! - mondta a Mamánk.
- Tudja ő is és én is. Sőt mindenki! - jelentette ki Harry. - De ehhez a cseréhez én ragaszkodtam.
- Valóban? - kérdezte.
- Igen! - mondta Hazza.
- Akkor hagyjuk. - mondta a Nagyim.
Hallelujah, ezt túl éltem! De reggeli közben, nagyon jó beszélgetésünk volt a srácokkal. De vajon miért is volt ilyen engedékeny?
- A pasikkal, hogy állsz? - kérdezte Liam.
- Ööö..kösz, sehogy... - mondtam.
- Én azt hittem együtt vagyunk? - hülyült Harry.
- Tényleg drágám meg is feledkeztem rólad. - mondta úgy, hogy majd mefulladtama röhögéstől.
- Paul-t meg kéne kereseni. - mondta Zayn.
- Ám tényleg. Harry kocsija a ház előtt van..nem?? - kérdeztem.
- De elvigyelek egy körre? - kérdezte ő.
- Most ne.
- Most? - kérdezte.
- Most ne. Nyugi. Na szóval akkor ti mind menjetek Nikivel, megkeresni ő-t, és ha van GPS használjátok. Louis itt marad. - mondtam.
- Elmentem vásárolni. - kiabált a Mamám.
- Oké. Szia! - kiabáltam.
- Na akkor ti menjetek, mi meg maradunk. - mondta Louis.
A srácok elindultak Nikivel, majd mi Louis-val rendet tettünk. A sátrat is átnéztük. Majd a kulcsot is jó helyre tettünk, hogy ne legyünk mégegyszer kizárva.
- HARRY! HARRY-M!! - kiabaált egy furcsa női hang.
- Louis te hülyéskedsz? - kérdeztem.
- Nem. Ez az utcáról jön. - mondta, majd előre nézett - Ez Caroline!
- Az a Caroline? A 30-as Caroline? - kérdeztem, szó szerint leesett az állam.
- Igen. Hogy a fenébe kerül ide? - kérdezte Lou.
- Te vagy én menjek előre? - kérdeztem.
- Kő-papír-olló. - mondta.
- Komolyan? Oké. - és én vesztettem - Oké, megyek.
- Hahó. - mondtam.
- Oh, hello. Azt hittem végre a kicsikém jön.. - modnta Caroline.
- A kicsikéd? Együtt se vagytok..Pff... - mondtam.
- Jobb, ha be fogod. - mondta - Na, akkor hol is van?
- Nincs itt. Csak Louis van itt. - erre a mondatra beviharzott.
- Persze. Gyere csak be. - mondtam. Majd észrevettem Harry-éket.
- SRÁCOK!! ÁLLJ!! - kiabáltam.
- Mi az? Mi a baj? - kérdezte Niall.
- Itt van Caroline. - mondtam.
- Az a Caroline? A 30-as Caroline? - kérdezte Liam és Zayn.
- Az. Hogy kerül ide egyálltalán? - kérdeztem.
- Ki az a Caroline? - kérdezte Niki.
- Harry volt csaja. - mondtam.
- De csak volt. Most másra hajtok. - mondta.
- Gratulálok! - mondtam.
Kiszálltak a kocsiból és bementünk. Innentől semmi sem ment simán. Egy szó SZÍVÁS.