Háromnegyed órán át húzhattuk magunk után a bőröndjeinket. Amikor megérkeztünk a rokonaimon kívül senki sem volt ott. Hátul meg főként nem volt senki. Rögtön telefonáltam és mint kiderült csak egy hét múlva jönnek vissza értünk, Niki miatt haza kellett menniük. Szegény beteg lett. Hát gondoltam oké. Előre küldtem Bogit a kulcsért, és elhelyezkedtünk. Perrie és Bogi enni mentek, míg én aludni. Harry-vel álmodtam. Egy kicsit zavarosan. Előbb még egy erdőben, aztán hirtelen egy templomban voltam. Gyönyörű fehér ruha volt rajtam, körbe néztem és senki se volt itt. Valaki megfogta a kezem, megfordultam és Harry volt az. Elindult velem az oltárhoz, a terem tele lett. Egytől-egyig ismerős arcokkal. Rögtön a pap kérdezni kezdet, hogy szeretem-e őt. Persze, hogy szerettem. Aztán hirtelen a megkérdezte: 'Míg a halál el nem választ?' Erre fölkeltem és rájöttem, hogy Harry-vel akarom leélni az életem. Kicsit könnyes lett arcom kiindultam a Perrie-khez. 

- Jól vagy? - kérdezte Perrie. 

- Igen, csak volt egy nagyon furcsa álmom. Egy esküvőről..és..és..Harry-vel akrom leélni az életem.

- Nézz rám. Van még rá esélyed. Csak beszélj Harry-vel. Na, gyere ide. - mondta és megölelt. 

*3 nap múlva*

Állítólag ma meglátogatnak minket a srácok. Mi úgy döntöttünk, hogy kiülünk és egy kicsit tényleg szórakozunk amíg meg nem érkeznek. Egy kicsit lehűlt idő volt, és hát a Balatonon mindig volt kakaó. Gyorsan csináltam, és kimentem három nagy pléddel. Mindent átbeszéltünk és mint kiderült Bogi, mégsem fogja kihagyni a randit Niall-el. Perrie és Zayn pedig elfognak utazni. Én pedig..szenvedek. Hirtelen Louis állított be. 

- Mizu csajok? - kérdezte Niall.

- Na ne már, hogy fáztok? - kérdezte Lou.

- Talán valami problémád van? - kérdeztem.

- Most nincs. De viszont Liam mondta, hogy elmondta az igazságot. 

- Ja igen. Lehetettek volna tényleg őszinték. - mondtam.

- Holnaptól pedig, nincs semmi programunk. De nem jöhetünk vissza. Perrie viszont van egy rossz hírem. - mondta Zayn.

- Mi?  - kérdezte Perrie.

- Ma velünk kell jönnöd, itt kell hagynod őket. - mondta Harry. Be kellett mennem, elakartam intézni, hogy előbb jöjjenek tényleg értünk. Harry utánnam jött.

- Mi a baj? - kérdezte.

- Ja, csak hát holnap már nekünk is jobb lenne haza menni. Elintézem. Egy pillanat. - mondtam. De az egy pillanatból, 5 perc lett. Holnap tényleg elmegyünk. Már július vége volt. 

- Oké, holnap mi is haza megyünk. - mondtam, Harry-nek.

- Megfoglak látogatni. Hidd el nekem.

- Köszi.

- Ja és egy meglepetés az őszi koncerte. - a zsebébe nyúlt és elövett 2 darab VIP jegyet az őszi koncertre.

- Köszönöm. Imádlak. - mondtam és a nyakába ugrottam.

- Ezt még nem tudom megszokni. - jelentette ki.

- Mit? - kérdeztem.

- Azt, hogy nem csókolózunk.

- Harry..

- Figyelj, ne tagad mindkettőnknek nehéz lesz.

- Tudom.

Elköszöntem Perrie-től. Fájt a búcsú. Perrie szintén megadta a számát. Elmentek. Bogival csendben voltunk. Még a maradék dolgainkat elpakoltuk, és elmentünk aludni. Reggel korán keltünk, és korán is voltak itt értünk. Háromnegyed óra alatt otthon voltunk. Előbb Bogit tettük ki, aztán Én is haza kerültem. A ház szokásosan üres volt. Igazat megvalva az osztálytársaim nem igazán tudták, hogy kik is a szüleim. Anya és Apa 31 évesek voltak, és hát híresek. Lakberendezők voltak, saját tévéműsorral. Engem sohasem "mutattak" meg a nyilvánosságnak. Nem is bántam. Gyorsan betettem egy mosást. Ez az egy hónap is gyorsan elment, néha-néha haza látogattak Anyáék. Anya olyankor, olyan volt mitnha 16 éves lenne. Várjunk csak! Mindig is olyan volt. Apa inkább nyugodtabb volt. A tankönyvek már nálam voltak. Még 2 nap van a suliig. A könyveket kötöttem be, idén leszek nyolcadikos bele kell húznom. Ebben az egy hónapban legtöbbször Louis telefonált, Niall-el Skype-oltam, igazából mindenkivel beszéltem. Vagyis majdnem mindenkivel. Harry egyszer sem hívott, amikor én hívtam akkor vagy nem vette fel vagy ki volt kapcsolva. Épp a kanapén ültem és ettem egy yoghurtot amikor Niall telefonált.

*Szia kicsilány. Mizu? - szólt a telefonba.

*Szia. Vajon mi lenne? Unalom..

*Feldobjalak? - kérdezte.

*Mire készülsz?

*Nézz ki az ablakon.

*Csak nem.. - fogtam magam és kinéztem. Nem akartam elhinni, Niall az utcán volt egy csokor rózsával. Nem is kellett nekem több rohantam ki, és megöleltem.

- Niall. Honnan tudtad meg a címem?

- Egyszerű volt. Anyukád és Apukád révén.

- Te ismered őket?

- Igen. Az egyik díjátadón jelen voltak.

- És tudták, hogy a nyarat..??

- Igen. Rájöttek. De mindegy is. A lényeg itt vagyok. Őszinte leszek. Hiányoztál.

- Te is nekem, Niall. Végre jó látni valamelyikőtöket.

- Harry nem hívott ugye?

- Nem.

- Azt ígérte, hogy ma este felhív.

- Tényleg? Végre. - mondtam. - Na menjünk be!

- Látszik, hogy Apádék lakberendezők. 

- Ugye? 

- Mit tudsz itt csinálni? 

- Egyedül? Sok mindent.

- Például?

- Aludni. - mondtam és felmentünk a szobámba. - Bocs, a poszterek miatt. Nem akarom őket leszedni.

- Semmi. - mondta és leült az ágyamra. - Ezen az ágyon sok mindent lehetne csinálni. Hatalmas. - perverzen vigyorgott.

- Niall, te állat. - mondtam és nevetésben törtünk ki. Egymás szemébe néztünk, és Niall közelített felém. Elfordultam.

- Sajnálom. - mondta. Végül elfeküdt, és pedig mellé. Elaludtunk. De Harry egyáltalán nem hívott. Niall velem volt 3 napig. Elkísért még az évnyitóra is. Szerencsénkre senki sem vette őt észre. Végül Bogi és Niall randiztak is. De Bogi erről nem mondott sok infót. Éppen egy átlagos sulis napot kezdtünk volna. Gondoltam velem is történhetne valami izgalmas. Történt is.

Oldal: Míg a halál..Mi?? - One Direction sztori 23.
Louis Tomlinson Hungary - © 2008 - 2024 - louisthungary.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat