Bogi szemeiben láttam, hogy mérges. Mérges mert Niall nem tud boldogulni egyedül. Fáj, de ez az igazság. Harry-vel már mindenféle hullámvölgyön túl vagyunk. Mintha az elejétől tapasztaltak lettünk volna. De ők még egy veszekedésen sincsenek túl. Mi meg már szépen szólva a kezeünket is megvágtuk. Egymás miatt. 

- A lényeg, hogy ne segíts. - mondta.

- De ha egyszer Niall nem tud boldogulni a vészhelyzetekben? - kérdeztem.

- Ti se tudtatok mégis újra együtt vagytok. Amikor belekezdtetek ti is tudatlanok voltatok, most meg a világ legtapasztaltabb párjának érzitek magatokat.

- Tessék? - ámultam.

- Igen. Ez van.

- Lehet, hogy tényleg igazad van. - mondtam.

- ...és ez nekem esik rosszul. Furcsán és mérgesen érzem magam.

- Jaj, Bogi nem már. - mondtam. - Így Niall és Liam nem fogja magát jól érezni holnap.

- Hupsz igen. Hát az a helyzet, hogy ők eljönnek velem a Vidámparkba holnap. Valamint Lou, Harry és Zayn is.

- Tessék? - kérdeztem megint ezt.

- Ne haragudj, de le kell nyugodnom és ennek ez a legjobb módja. 

- Az ha..egy napig külön leszünk? Te szórakozol velük, én meg itthon gubbaszak?

- Te pedig elmész velük majd máshova. - mondta.

- Csak az nekik nem lesz az igazi. - mondtam.

- Igazán eldönthenéd, hogy ki a fontosabb. Én vagy a srácok? Amióta megismerted őket, csak róluk áradozol.

- Na állj! De ha nem ismertem volna meg őket akkor te most Niall-be nem lennél szerelmes. 

- Te azt mondod, hogy ha te nem lennél akkor nem lenne számomra Niall sem? - elhallgatott.

- Talán... - mondtam.

- Mi az? Hatás szüneted van? - kérdezte.

- Nem hatás vagyok, hanem nyolcás. - mondtam, hogy lenyugodjon a hangulat. Pár perc csönd után, Bogi az ajtó fele mutatott. - Ha így állunk. - mondtam. Mint egy hurrikán úgy mentem ki míg Harry utánnam rohant, hisz egyenlőre egy helyen vagyunk. A bajomat rögtön tudni akarta. Mindig, minden áron. Mert szerelmes volt belém. Belém aki alig 14 éves és egy 19 éves srác tudja szeretni. Éreztem ahogy a kezeit a csípőmre teszi, megállít, gyengéden a falnak lök és megcsókol.

- Pont jó helyen kaptalak el. - mondta a csókunkba mosolyogva.

- Miért is? - kérdeztem felvont szemöldökökkel de nevetve.

- Csak mert egy tökéletes szoba mellett vagyunk, ami csak a mienk. - mondta, majd kinyitotta az ajtót. Nem akartam itt maradni, Bogi miatt, hogy még jobban keresztbe tegyek neki. Nem akartam. Harry felém fordult, felemelte az állam és megcsókolt. Éreztem ahogy kezd engem felemelni és azt ahogy, lábaim elszakadnaka földtől. Még mindig csókolt, a lábaimat pedig átkulcsoltam rajta. A csók megszakadta nélkül bevitt a szobába, lábával belökte az ajtót. 

- Mire készülsz? - kérdeztem.

- Utálom ha egyfolytában csak kérdezősködsz. Hisz te is és én is a tettek emberei vagyunk. Csak egy kis élvezetett adj nekem. - mondta és egy másik falnak támasztott minket. Nyakamat csókolta és éreztem, hogy pólóm nyakát lejebb és lejebb húzza. 

- Harry, ne. - mondtam.

- Nyugi, nem csinálok semmit se. - mondta, én pedig elkezdtem nyakát simogatni és csókolni. Még soha sem csókoltam őt úgy mint ő engem, de élveztem. 

- Ígérd meg. - mondtam.

- Meg ígérem. De ahhoz képest, hogy először csókolsz így, jól csinálod. - mondta, egy kisebb szédítő mosollyal. Még mindig csak nyakánál tartottam. Ő addig a hátam simogatta és a fülembe súgott édes dolgokat. Nyeltem egy nagyot, hisz épp a felsőmet akarta levenni rólam. Miután megtette, lerugtam magamról a cipőmet és megszabadítottam felsőjétől. Letett a földre, én pedig épp ott hagytam volna.

- Nem úszod meg ennyivel. - mondta és visszarántott.

- Harry, kérlek. - néztem fájdalmasan a szemébe.

- Kicsim, mondtam nem teszek veled semmit sem. Csak kérek egy kis élvezetet. - mondta. Hát jó. Belementem. Végig simítottam kockahasán, amit biztosan élvezhetett. Már ha egy nyögés annak számít. Szépen az ágyra fektetett és a nacit levette volna rólam, de látta a szemeimben, hogy ahhoz egyáltalán nincs kedvem. A helyett a gatyája (csak gatyája) landolt földön. Bár nem tudom, hogy miért..:D

Pár percig ha lehet ezt mondani akkor még kínoztuk egymást.

- Köszönöm. - mondta.

- Mit? 

- A kérdéseiddel felbosszantasz, bár te is tudod, hogy mit. Ám minden rendben?

- Nem. Bogi megharagudott, hogy sokat törődünk az Ő és Niall kapcsolatával. Mármint én. Meg te. És...

- Gondolom akkor holnap nem jössz velünk. Akkor én sem megyek. 

- Csak nyugodtan menj. Majd a srácok, te és én is elmegyünk valahova. Nem lesz nekik egy álom szülinap. - mondtam lesütött szemmel.

- Biztos, hogy menjek? - kérdezte.

- Igen...am tudod, hogy mennyi az idő? Hajnali négy van..de nem baj. - mondtam  nevetve. Aludhattunk vagy 5 órát, szerintem. Amikor kinyitottam szemeim, rögtön az ablakon pillantottam ki. Kint ködös és esős idő volt. Mellettem nem Harry, hanem egy levél volt. 

"Ha ezt olvasod gondlom most keltél fel. :) Úgy néz ki, hogy végül egy csapat esernyő társaságában az Állatkertbe megyünk. Aztán veled egyáltalád választott helyre. Szeretlek, és köszi, hogy többet engedtél. Haz. "

Mosoly ült az arcomra, egyből a szoba szolgálatot hívtam. Egy kisebb reggelit kértem, egy kis vajas pirítóst, a legolcsóbbat a listáról. Bár nekem az is elég. A TV-t bekapcsoltam, és olyan fél óra múlva az egyik tini adó már arról közvetített, hogy a srácok az Állatkertben vannak. Őszintén? Rossz szöveggel.

"Harry Styles hamar véget vetett a románcának az alig 14 éves lánnyal? Ebben a pillanatban ugyanis nélküle sétálva, Tomlinson-nal, Payne-nel, Horan-nel és Malik-kal sétálgatnak, Niall barátnőjével. Azok a rajongók akik tudták megrohamozták őket, bár az is lehet, hogy a lány a tegnapi sérülése miatt nem tud itt lenni." Hirtelen Harry a riporter mellé lépett, és kezéből kitépte a mikrofont. "Nem kell fellégezni még mindig boldog vagyok vele, csak hát nem hinném, hogy az embernek egy támadás után sok kedve lenne utcára lépni. És ha nem haragszanak ez a nap a barátaimról szól." Dobta a riporter kezébe a mikrofont. Niall és Liam arcán olyan boldogságot láttam, hogy a barátaival lehetnek. Ugráltak, állatokat etettek. Ott akartam lenni, Bogival jóban lenni. Rohantam a fürdőbe, mosakodni, hajat és fogat mosni. Majd Paul-t megkérni, hogy segítsen nekem eljutni hozzájuk. Kiderült, hogy közel vagyunk, 20 perc alatt oda ért velem és ott is maradt. A srácok épp a zsiráfoknál voltak, amikor Liam megpillantott engem mosoly ült az arcára, ahogy Niall-nek is. De még Bogi is örült nekem. 

- Tudtam, hogy ide jössz. - mondta és megölelt. 

- De jó, hogy itt vagy. - mondta Liam.

- Köszi. - mondtam.

- Tényleg jó. - mondta Niall is. 

- Hugi! - ugrott rám a Zouis páros. Harry viszont már csókolt. Egész nap rohangáltunk ide-oda. Liam, Louis és Zayn egy-egy plüss állatott vettek. Danielle-nek, Eleanor-nak és Perrie-nek. Nekem meg csak a baráti társaság kellett. A legjobban akkor voltunk el amikor a nagy "hegyre" felmentünk. Végül a nap jól zárult. Liam és Niall boldog volt és jelen pillanatban én is.

 

Oldal: Niam - One Direction sztori 29.
Louis Tomlinson Hungary - © 2008 - 2024 - louisthungary.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat