Tényleg elvoltunk, és még csak négy óra körül lehetett az idő. Rendet csináltunk, és megbeszéltük, hogy elmegyünk egy nagy sétára. Az idő délutánra már jobb volt, pulcsit se vittünk. Zayn bezárta az ajtót és a kapu, a többiek elindultak..de én megvártam.

- Mi az, nélkülem félsz? - viccelődött.

- Nem. Csak megakarom köszönni, neked nagy részben..hogy Cintit, itt tartottátok. - mondtam.

- Aprópó, Cinti.. - a zsebébe, nyúlt és elővette a csaj telefonját.

- Na ne.. -röhögtem el magam. - Add ide, szeretnék trollkodni!

- Tessék. De nem ártana elindulni. - mondta, és a többiek után futottunk. Harry-be kapaszkodtam, és mellette mentem. 

- Héjj, Niall! - a kisebb csöndet, az én szavam zavarta meg.

- Igen? - kérdezte, de nem fordult meg.

- Nem hiányzik valami? - kérdeztem.

- Ugye, elhoztad a telefonom? - kérdezte, és megfordult.

- Hát nem felejtettem el. - mondtam, és a zsebembe nyúltam. Cinti telefonja is nálam volt, és hát véletlenül azt nyomtam Niall kezébe. Ez odáig fel sem tűnt senkinek, míg a Niall-nél lévő telefon el nem kezdett csörögni.

- Figyu, biztos, hogy ez az én telefonom? - kérdezte Nialler.

- Ha a kezedbe adta, akkor a tied lehet..nem? - kérdezte Louis.

- Nem azért, de szerintem az én telefonom le van merülve..és..és nem magyar nyelvű. - mondta nevetve.

- Hupsz, bocsi, az Cintié. - amint kimondtam, elejtette a telefont.

- Haver.. - Liam és Harry megszakadtak a röhögéstől.

- Kérem a telefonomat. - mondta, én pedig ismét a zsebembe nyúltam. Először majdnem az enyémet adtam oda, mire legközelebb már saját telefonját nyújtottam a kezébe.

- Végre. - mondtam.

- Na, és Bogi..Daniella otthon nagyon őrült vagy nagyon őrült? - kérdezte Harry.

- Nagyon őrült.

- És te? - kérdezte Liam.

- Ezt nem tőlem kérdezd, de ha már én és ő ilyen jóban vagyunk..akkor csak lehet bennünk ez talán közös? - kérdezte nevetve.

- Rajtunk kívűl, van bennetek közös? - kérdezte Zayn.

- Most fuss! - Bogira néztem, és elkezdtünk Zayn-t kergetni. Hirtelen Bogi-t, Liam felemelte és a kezeiben hozta, Harry ebből nem akart kimaradni és ő is engem cipelt.

- Nálatok ez divat? - kérdezte Bogi, nevetve.

- Sokkal jobban illesz a körünkbe, mint Cinti. - mondta Liam és Bogi szemébe nézett.

- Már ti is kezditek? Nem elég nekem az unokatesómre vigyázzni? Most már az egyik legjobb barátnőjére is? - kérdezte Louis, természetesen nevetve.

- Mi? Unokatestvér? Neked kihagy az agyad, hogy létfontosságú elemeket elvesztesz a történtekből? - kérdezte, és Liam letette őt. 

- A srácokon, Eleanor és rajtam, és most már rajtad kívűl senki sem tudja. - mivel ti tudjátok, hogy mi is történt..így hát neki is ezeket meséltem el. Kezdett sötétedni. De Eleanor és Louis, ragaszkodtak ahhoz üljünk be valahova vacsorázni. Fogalmam sem volt arról, hogy mi a hely neve.

- Mióta veletek vagyok, hiányos az étrendem. - mondtam nevetve.

- Hát ha még hosszú ideig velünk vagy velem akarsz lenni, akkor hát drágám ehhez hozzá kell szoknod. - modnta Harry és a homlokát az enyémnek nyomta. Megcsókolt.

- És, hoyg álltok a nyilvánosággal? - kérdezte Bogi.

- Igazából. Itt elhagyott minden, rajtatok és a "tudjátok kin" kívűl, senki sem tud rólunk. - mondta Harry.

- És a korotok? Te 19 vagy, ő pedig csak 14. 

- Ezen mi is sokat agyaltunk. De amilyen hamar egymásba szerettünk, remélhetőleg nem fogunk olylan hamar ki szeretni egymásból. A lényeg éljünk a jelennek. A kortól függetlenül pedig, így is találhatunk egymásban közöst. Például én felelősebb vagyok mint ő.

- Harry, drágám, szeretnél még hazudni? - kérdeztem nevetve.

- Ha kapok egy csókot. - mondta.

- Az átlagosnál is többet csókolóztok. - mondta Zayn. Eleanor fölállt és a női mosdó felé vette az irányt, frusztráltnak tűnt így utána eredtem.

- Héjj, várj..Mi a baj? - kérdeztem, és beléptem utána. Arcát megmosta, és könnycseppek folytak az azon.

- Az futott át az agyamon, hogy mi lesz ha Louis-val nem leszünk együtt a jövőben? Mi lesz ha kiszeretünk egymásból?

- Ne foglalkozz a jövővel, ha a jelenben mindent úgy csinálsz ami most jó; az később is jól jöhet. - mondtam, de El még mindig sírt. - De tényleg, élj a mának!

- Ez olyan Liam-es volt. - mondta nevetve.

- Tudom. - húztam fel szemöldökeimet, többször egymás után.

- Te olyan sok színű vagy. Egyszer dilis, egyszer aranyos, egyszer szomorú, egyszer.. - félbe szakítottam.

- Oké, oké. Értem. - kezdtem. - Mosd meg megint az arcod, és nyomáss kifelé.

- Minden rendben? - lépett be Bogi, közben El kiakart menni.

- Igen, csak néha nekem is vannak olyan érzéseim mint nekik..és..csak.. - Eleanor ismét sírt. Bogi megölelt őt, én közben a mosdónak támaszkodtam.

- Élj a mának! - mondta Bogi is.

- Igaz, ti olyan aranyosak és megértőek vagytok. Köszönöm. - mondta és kiment.

- Mi baja is volt?

- Azon gondolkodott, hogy mi lesz ha Louis-val a jövőben szakítanak. - mondtam.

- De hisz..Illennek egymáshoz. - mondta Bogi. - És te, hogy is jöttél össze Harry-vel? - kérdezte mosolyogva.

- Az egész a Balatonnál kezdődött.. - én pedig mindent kimondtam magamból, miközben mentünk kifelé.

- Jól vagy? - állt fel Harry, és megfogta az arcom. 

- Mi bajom lenne? - kérdeztem, és megölelt. És Eleanor-ra néztem, bólintott és mosolygot.

- Héjj, holnap már talán jobb idő lesz. Csajok holnap egy kis kiruccanás? - kérdezte El. - Megakarom ismerni a könyéket.

- Nem jó, holnap jön az unokatesóm. - mondtam.

- Ja, Niki? - kérdezte Niall.

- Aha. - mondta Harry.

- Hát jöjjön el ő is. - ajánlotta El. 

- Nem rossz ötlet. - mondta Bogi.

- Legyen. - mondtam. De ami az éjszaka történt, talán felejethetetlen lesz. 

Oldal: Séta - One Direction sztori 14.
Louis Tomlinson Hungary - © 2008 - 2024 - louisthungary.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat