Miután kifizettük és kijelentkeztünk a szállodából, Niall és Bogi útja külön vált a miénktől. Míg ők megint máshova mi addig hozzánk tartottunk. Ugyanis erről még senki se tud de Harry-vel vettünk Liam-nek (igazából Niall-nek is) egy tortát. Alig vártam, hogy haza érjünk és ehessek valami édeset. Már rég ettem sütit, és amikor hozzám értünk észrvettem, hogy a srácok is régen ettek már. A tortán Liam és Niall feje volt, Niall buksiját meghagytuk Boginak meg neki..:D      

Liam még beszélt Danielle-el, Louis és én inkább csak dumáltunk, a többiek meg szórakoztak.

- Mennyire szereted ezt a perverz állatott? - kérdezte Lou egy öntelt mosollyal.

- Imádom, annyira megnyugtató mellette lenni..és nem is annyira perverz. - mondtam.

- Sokkal inkább?

- Az biztos. Hajnalban majdnem... - elakadtam, mert Louis szemei feketék lettek. Kicsit pipa lett Harry-re. Hiszen megint mondom 14 vagyok. De mégis boldog. Volt egy kisebb bökkenő még pedig az, hogy a srácok koncertjét egy héttel arrébb tolták, vagyis egy hét múlva ilyenkor egy stadionban fogok bulizni. Életemeben először a ONE DIRECTION-nel! 

- Nyugodt vagyok, nem leszek hülye. - mondta.

- Ezzel elkéstél..Lou szerinted köztem és közte lehetnek komolyabb dolgok? - kérdeztem egy kicsit remegve a kérdést.

- Például mi? Talán évek múlva is együtt lenni? - kérdezte.

- Lehet..és összeházasodni. - mondtam.

- Most Harry meddig lesz veled itt? - kérdezett ismét.

- Itt szeretne maradni, legalább karácsonyig. Távol a családjától, ami hihetetlen. Van egy olyan érzetem, hogy ki kéne oda menni az ünnepekre. - hirtelen mellettem megszólalt egy Beatles dal, Hazza telefonja csörgött. Anne volt az, vagyis az Anyukája. 

- Ki az? - kérdezte Louis.

- Harry Anyukája. - mondtam. - HARRY AZ ANYUKÁD KERES! - kiabáltam. Rögtön rohant hozzám és elvette a telefont. Férre vonult.

*Harry szemszöge*

Hihetetlenül örültem Anyám hívásának. Eddig is tudod arról, hogy együtt vagyok Daniellával de most már tényleg szeretném ha komolyan megértene minket. 

*Szia, Anya. - szóltam boldogan a telefonba.

*Szia, Kicsim! - éreztem, hogy hangja remeg a sírástól.

*Nagyon hiányzol de mégis csak meg vagyok. - mondtam.

*Te is nekem, és minden rendben? - célzott a barátnőmre.

*Igen, nagyon jó vele lenni. Valamint tudod itt maradnék hosszabb időre..és hát mi lenne ha ide jönnétek? - tettem fel a kérdést.

*Ezen már ne gondolkozz. Vettünk nektek ide szóló repülőjegyet, hogy végre megismerjük Gemma-val. Néha még itt is vagytok a tévében. Olyan fájó látni, hogy én nem ölelhetlek. - mondta és őszintén boldog voltam.

*Komolyan? - kérdeztem, mert még mindig egy kicsit sokkban lehettem.

*Igen, de ezt ne mond el neki karácsonyig. Már december elején ide kéne repülnötök. Legalább, hogy időben körül tudjon nézni, megismerni Apádat és a Nevelő apádat. - mondta.

*Ez fantasztikus, de ugye Lou-nak elmondhatom? - kérdeztem.

*A többieknek is, de Ő meg ne tudja. - mondta nevetve. - Nagyon sajnálom de mennem kell. Gemma-val megyünk a Nagyiékhoz.

*Ölelem őket és hiányoznak. - mondtam.

*Átadom. Szeretlek! Szia. - mondta.

*Én is. Szia..Anya! - mondtam és kinyomtam a telefont. Ő is és Gemma is nagyon hiányzott, és mégis csak velük lehetek majd. Felvállalom ha sírok, de most talán nem kellene, hogy lássák rajtam. Vettem egy nagy levegőt és egy ürés szobába érkeztem ami idáig rendetlen volt. A srácok úgy nézki elmentek..viszont, hol van Ő?

*Daniella szemszöge*

Lentről, fel hallottam egyenletes lélegzett vételét. Beszélni akartam vele, hogy mi lesz ha minden komolyra fordul. Vele akartam lenni, lehet, hogy fiatal vagyok de ilyen fiatalon tapasztaltam meg a szerelmet. Amit hosszabbnak érzek mint pár hónap, talán éveknek. Hallottam, hogy jön fel és kezét a korláton csúsztatja felfelé. Hát eléggé meredek lépcsőnk van, nem is csodálkozom. Amikor szobámba lépett, én éppen egyet kortyoltam a teámból.

- You can't go to bed without a cup of tea.. - kezdte Louis szólóját, a Little Things-ből. Elmosolyodtam, de Ő folytatta. Amikor a kezdett a végéhez érni, arca csak közelebb került az enyémhez és végül meg is csókolt. 

- Én is szeretlek! - mondtam a csókba mosolyodva. Ő is mosolygot, és azok akis gödröcskék. Imádtam. Minden hibájával együtt, már ha a perverziót lehet annak mondani, de szerintem nem. :)

- Anyu nagyon várja, hogy egyszer megismerjen téged. - mondta.

- El fog fogadni? - kérdeztem.

- Biztosan. A korábbi beszélgetéseimből emlékszem, hogy Ő biztatott igazán, hogy törjek rád egy órán a suliban. És tessék. Itt vagyok. 

- Még hozzá milyen jó, hogy itt vagy. Ezt már Louis-től is kérdeztem, de tőled a leglényegesebb. Mit gondolsz a jövőnkről? - kérdeztem.

*Harry szemszöge*

Amikor feltette a jövőnkkel való kérdését, éreztem, hogy fél mindentől, hogy szeret és, hogy csak engem akar. 

- Figyelj. - fogtam meg a kezét. - Szerintem évekig együtt leszünk és érzem, hogy semmi se állhat közénk. Még a családjaink sem. Ami meg fog velem történni szeretném ha a részesé lennél, örökre. Szeretném ha egyszer a feleségem lennél, végre megtörténhetne "az" és lehetnének egyszer gyerekeink is. Tényleg komolyan gondolom. Örökre. - láttam, hogy sminke kezd elmosódni és egy fekete könny csep gördül le arcán. Fogtam egy zsebkendőt és letöröltem, Ő behunyta szemeit és féltem, hogy rosszat fog mondani.

- Harry, ezt mind én is szeretném! - borult a nyakamba. Szorosan ölelt és éreztem, hogy fehér ingem egy része fekete és vizes lesz. De nem bántam, mert szerettem őt. Ő is engem, azok a napok amiket nélküle töltöttem üresek voltak, lehet, hogy akkor néha flörtöltem de akkor csak őt akartam. Minden áron. SZERETEM, és aki ezt nem fogadja el, nem vélem semmire sem. "Leszállt" rólam és elém ült. Szemében láttam a szerelmet és a vágyat, hogy megcsókoljon. Meg is tettem helyette és ismét mosolygot mert néha olyan voltam mint egy gondolatolvasó. De ez tetszett neki. Mindent szeretett benem, és én is benne mindent. Az összes hibájával együtt, már ha a pimaszság annak számít. Hirtelen az egyik égő kiégett, mindketten felkaphattuk a fejünket. A hold fénye bevilágított az ablakon. Eldőlt az ágyon én pedig mellé. Magunkra húztam a takarót és a sálát lecsavartam gyengéden a nyakáról. Egy kicsit meg volt fázva, éreztem. De nem érdekelt ha beteg leszek. Akkor egymást gyógyítjuk. Vagy pedig én őt. Lassan, kellemesen mellkasomon aludt el én pedig magamhoz szorítottam. Szerettem ha érzékiek vagyunk egymáshoz, de a testét mindennél jobban kívántam. Hisz 19 vagyok és srác..nekem is akadnak problémáim azon a téren. De érte? Érte képes voltam várni, bármi is a tét. És Ő is tud rám várni bármi téren, bár nem hinném, hogy ebben ugyan arra gondolunk. De nem baj. A többi gondolatunk közös volt. Alig vártam, hogy megtudja, hogy végre elhagyhatja életében először Magyarországot. Tudtam, hogy imádni fogja. Kellett neki is és nekem is ez a kis plusz. Később lazán levettem magamról őt és levettem a pólómat. Utána vissza tettem puha kezeit a mellkasomra és elaludtam. Csak rá tudtam gondolni, de még valami volt a fejembe. Mindenkinek én vagyok Harry Styles. De neki? Neki Harold Edward Styles voltam egy átlag srác. A kedvemért leszedte az összes One Direction posztert amit a nyári képeinkkel pótolt. A 1D cuccait pedig egy dobozba tette, de tudom, hogy a mai napig titokban ott van benne a Directioner vér. De mégis csak neki egy srác voltam, Ő nekem pedig egy lány. A kor nem érdekelt, sem az utálkozók. Csak az, hogy szeretem. Reggel pedig alig vártam, hogy megcsókoljam.

*Daniella szemszöge*

Reggel Harry hasán ébredtem, pislogtam párat és egyből az órát pillantottam meg. Nem volt se korán, se késő. Viszont ma próbájuk van, de az is csak délután. SZERETEM, ezt a srácot. Imádom, olyan érzések vannak bennem amiket soha sem fogok vissza kapni. Vagy mégis? Talán azon az esküvőn ami már most a fejünkben van? Kitudja, hogy mit hoz a jövő. Lehet rosszat vagy lehet, hogy jót. És, hogy tőle legyen gyerekem? Évek után? Egy álom lenne, remélem, hogy semmi sem állhat közénk. Se a hírneve, sem a pénz, sem a családjaink. A srácok mindenben támogattak minket, főként Niall és Bogi. Zayn-nel már találtunk nekik ki nevet: Biall. Lehet, hogy elsőre furcsán hangzik de cuki. Ahogy ők, úgy mi is megadtunk nekik minden támogatást. Kellett nekik is és nekünk is. Felemeltem a fejem és eközben véletlenül pár pillangó puszit vagyis szempilla rebesgetést nyomta a mellkasára. Ettől fel is ébredt.

- Jó reggelt. - szólt mély és búgó hangán.

- Szia. - mondtam és megcsókoltam.

- Ez csikizz de jó. - mondta egy kissé kábán, de mosollyal az arcán.

- Ez csak egy spontán véletlen volt. - mondtam.

- Nem baj. - válaszolta. A fürdő felé vettem az irányt, hogy minnél előbb felfrissítsem magam. Utánam Harry jött természetesen, amíg Ő zuhanyzott és dudolgatta a Beatles egyik slágerét. Azt hiszem a 'A Hard Day's Nighot" (ami egy nagyon jó kis dal, igaz nem mai; de kellemes) addig én beágyaztam és csináltam egy kisebb reggelit. Miután készen lett, első dolga az volt, hogy megcsókoljon.

- Ettől erőre kapok. - mondta a csókba mosolyogva. Én is azt kaptam tőle, és egy csodás élet kezdetét.

 

Oldal: Komolyra fordulhat? - One Direction sztori 30.
Louis Tomlinson Hungary - © 2008 - 2024 - louisthungary.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat