Ahogy már mondtam, már rámférne egy kis izgalom. Ezen kívül még mindig SZERELMES voltam Harry-be. Azóta még mindig nem hívott. Végig ültem az összes óram: Matek, Magyar, Rajz, Angol, Ének, és Fizika..az utlsó, óra bőven tartogatott nekem meglepetéseket. Röpdologozatot írtunk. Amikor már mindenki beadta a tanár úgy döntött, hogy megoldjuk őket. Szerencsémre engem hívott ki. Az is a szerencsémre játszott, hogy tudtam a feladatot és leglább jól is csináltam meg. Az egyes már biztos megvan. Legyünk pozitívak. Ha kettes is még jobb. Az osztálytársaim nem igazán kedvelték a srácokat. Az egyik unokatestvérem még-még megértett engem. De nem teljesen. Hát mivel fiú nem is vártam el tőle. A nyaramról nem is tudott az osztály. Csak Bogi és Dóri. Jól elkanyarodtam a fizikától. Amikor visszaültem a helyemre, és lekartam másolni a feladatot amit megoldottam a táblánál; valaki épp kopogott az ajtón. Nem néztem oda. Mindig valami tanár az vagy egy diák. De most felkaptam a fejem. A hangját rögtön megismertem. Amikor felnéztem, nem tudtam, hogy mit szóljak. Göndör fürtjeitől elolvadtam, azt hittem, hogy csak álmodok. De nem. Rögtön az egész osztály rámnézett. Vajon miért? Felismerék volna Őt?

- Mit akarsz fiam? - kérdezte Sanyi bá'. Harry pedig a legnagyobb meglepetésre magyarul szólalt meg.

- Daniella nálam hagyta a táskáját. - mondta. Táskát? Ez valami trükk.

- Na mire vársz kislányom? Vedd el a táskát. - mondta a tanár. Felálltam és elindultam. Remegtem és lépni akartam a Harry-vel közös jövőmben. Amikor odaértem, megcsókoltam. Visszacsókolt. Nem voltunk együtt, de vette a lapot. Az osztály azt a bizonyos 'Úúúú!' hangot adta ki. A csókot a tanár szakította félbe.

- Ha nem szeretnél beírást, akkor hadd abba! - mondta. Elszakadtam Harry-től és angolul a fülembe súgott valamit. 

- A számom a táskában van. Egy pár elvetemült fan ellopta a telefonom. Amikor ide jöttem, nem hittem volna, hogy az érzések még mindig kölcsönössek. Én is szeretlek! Mivel tudom, hogy ez az utolsó órád így lent várlak. - mondta. - Viszlát! 

Az osztály csak bámult, Bogi mosolygott. Az unokatesóm pedig furcsa volt. Egész órán mindenki halkan kérezősködött abban a maradék 10 percben. Amikor kicsöngettek, Bogival és Dórival még váltottam pár szót. Kiindultam és megpillantottam Őt. Rögtön hozzáugrottam.

- Nem hittem volna, hogy még szeretsz! - mondtam.

- Egy olyán lányt mint téged nem lehet könnyen felejteni. A táska milyen?

- Basszus a teremben felejtettem. Vissza kell érte mennem.

- Én is jövök. - mondta és elindultunk. Szerencsére nem volt abban a teremben egyéb óra, benyiottam. Harry becsukta az ajtót. - Tudod itt mást is lehetne csinálni.

- Mit is? - kérdeztem. Ki vette a kezemből a táskát és megcsókolt. Valaki hirtelen kinyitotta az ajtót. Gyorsan elbújtúnk. Sanyi bácsi volt. Amikor kiment, nevettünk egyet. Gyorsan kilógtunk. A délutánunk pedig izgalmas volt. Boginak ma művészeti órája van, gondoltam a legjobb ha még itt meg várom Harry-vel. Hazza azt mondta, hogy Nialler is jön. mint kiderült a srácok újra Magyarországon vannak. Niall szeretné látni Bogit. A randijuk óta nem beszéltek, Bogi pedig azt mondta, hogy mindent a maga idejében. Utálok várkozni, komolyan. Amíg Bogit meg nem láttam az hittem szétrobbanok. Szerintem félt attól, hogy fellököm. Nem is csodálom, tudjátok én spontán vagyok..

- Nyugi! Mi az? - kérdezte Bogi. - Óó, szia Harry!

- Hello! - mondta.

- Ma akkor van művészeti órád mi? - kérdeztem.

- Sajnos.

- Hadd ki!

- Mi?

- Niall is ide jön.

- A tiétek vagyok. 

- Biztos?

- Na jó. Kérdezzük meg.

- Oké. - és szépen elsétáltunk a műveszeti épülethez. Vajon mi volt az ajtóra írva? 'Betegség miatt az órák elmaradnak!' Remek! 

- Na, Bogi.

- Igen, Harry? - kérdezte.

- Velünk tartasz? - kérdezte Harry. Abban a pillanatban, Niall lépett hozzánk. 

- Sziasztok! Hogy van a barátnőm? - kérdezte Nialler.

- Nem tudom, hogy a tied, hogy van de az enyém fantasztikusan. - mondta Harry. 

- Na állj! Mi együtt vagyunk? Ti együtt vagytok?

- Nem akartuk egy darabig elmondani, de igen. - mondta Bogi. A nyakába ugrottam a boldogságtól. 

- Nem akarom elhinni! Gratulálok! - mondtam.

- Nyugi, nem Grammy-t nyertem.

- Akkor jobban örülne. - mondta Harry.

- Én is nagyon szeretlek. - mondtam.

- Én jobban. Tudtommal mi még nem vagyunk együtt.

- MÉG nem.

- Most már igen? - kérdezte Niall.

- Majd este meglátjuk. - mondtam.

- Tudtad, hogy nálad kell aludnom? - kérdezte Harry.

- Erről csak most hallok. - mondtam. Hirtelen Bogi és Niall felszívodtak. Harry telefonja rezegni kezdett. Új Twitter értesítőt kapott. Idézem: '@BogiiLoves1D @Harry_Styles @LouisTHungary This is my perfect day!' Mellé egy képet csatolt magáról és Bogiról. Leglább tudtam, hogy jó helyen van Bogi. 

- Ha elérjük a buszt, akkor nálam maradhatsz. - mondtam.

- Akkor futás. - mondta. A buszt el is értük. De az este volt a legjobb.

Oldal: Csak egy fizika óra - One Direction sztori 24.
Louis Tomlinson Hungary - © 2008 - 2024 - louisthungary.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat