Harry észrevette a kezemen a rosszul bekötött sebeket. Én pedig felültem és folytattam.

- Szeretlek! Te is tudod! Nem is értem, hogy te és én, hogy lehetünk együtt én 14 vagyok, Te 19. Harry 19 vagy! 5 év..Mi lesz ha a szüleim eliltanak és világon kb. minden lány utálni fog engem? Azért mert boldog vagyok?

- A szüleid nem tehetik. A rajongóknak pedig van egy része ami el fog fogadni.

- Harry, nem fognak!

- Miért nem?

- Mert mi nem leszünk együtt addigra..most kell befejeznünk mielött nagyobb hülyeséget csinálunk.. - mondtam és csak sírtam. 

- Ezt akarod? Hogy most adjuk fel? - kérdezte és kezemet simogatta.

- Ha így megkímélem magunkat a szenvedéstől akkor igen. Nem akarok neked rosszat. - mondtam és Harry nem bírta, akarva-akaratlanul sírt.

- Akkor legalább kaphatok egy utolsó csókot? - kérdezte. Én közel hajoltam hozzá, és mégegyszer utoljára vetettünk egymásra egy szerelmes pillantást. Amikor csókolóztunk nem akartuk, hogy vége legyen. De vége lett. Harry megsimitotta az arcom és kiment. 

- Mi történt? - kérdezte Zayn.

- Vége.. - Harry hangja elcsuklott és ha jól füleltem lement. Erre a srácok berontottak ami könnyű volt mivel ajtó nem volt, de amíg beszéltünk addig mindenki a saját helyén volt. 

- Hogy érti, hogy vége? - kérdezte Liam.

- Minek van vége? - kérdezte Niall. Louis pedig megint mellém ült.

- Vége. Nem vagyunk együtt. - mondtam.

- Mi? Miért? - kérdezte Zayn.

- Ez így nem lesz jó. Inkább megkímélem őt a szenvedéstől. - sírtam.

- Lesz ez még másként. 

- Lesz. De akkor is egymás mellet leszünk, még egy jó darabig. Itt alszunk egymás mellett, és nem lesz könnyű, hogy ne csókoljuk meg egymást. - mondtam. A fiukat a lányok váltották fel. Különösebb történetem nem volt számukra sem. Csak ugyanaz. Úgy éreztem minden az én hibám. 

*2 nappal később*

Ahogy mondtam, nehéz lesz minden. Éjszakánként Harry csak forgolódik és érzem, hogy késztetése van egy ölelésre. Néha-néha beszélt hozzám (mert tudta, hogy én sem tudok aludni), hogy álljunk pozitívan a dolgokhoz. De én csak a negatívat láttam. Olyanok voltunk mint egy mágnés. Volt két pólus, ebben az esetben nem északi meg déli, hanem negatív és pozitív. Magyarul vonzottuk egymást. Ha vele lettem volna, bennem lett volna ez a sok negatív dolog de Ő csak pozitívan álltt mindenhez. Hatásra voltunk egymással. Furcsa de igaz. Még akkor hajnalban már nem bírta, az arcunk egymás fele volt. Harry végig simitott a karomon. Közelebb húzott magához. Én sem bírtam pedig, nem akartam semmit se. 

- Ne csináld ezt.. - mondtam.

- Mégis mit? - kérdezte, de tudta, hogy miről is van szó.

- Ne akard, hogy szenvedjünk. - mondtam, Ő pedig kipattant az ágyból és lement. Féltem. Féltem nem akartam, hogy Ő is valami hülyeséget tegyen. Mit is tehettem volna? Utánna mentem. Ott ült a konyhában és (őszinte leszek) sírt.

- Harry..jól vagy? - kérdeztem.

- Úgy nézek ki? Mintha jól lennék? Veled kelek, veled fekszem..amíg vissza nem megyünk London-ba még viseljek el mindent? Inkább lent vagyok, de se neked se senkinek se akarok rosszat. Szeretlek! Te is tudod, hisz te is szeretsz..de lehet, hogy tényleg nem fog menni. - mondta és éreztem, hogy negatív lesz. De engem még így is vonzott. Hirtelen egy éles valamit vett a kezében (köszönöm, hogy fent volt a Hold) tudtam, hogy rossz lesz ebből. 

- Ne.. - mondtam de késő volt. Arcomhoz kaptam, és Harry szabályos megsebesítette magát. Rögtön hoztam egy rongyot és rátettem neki. - Miért? Miért tetted ezt? - kérdeztem.

- Mert szeretlek..Te is azért tetted a kezeddel..

- De ezzel nem bizonyítunk semmit..

- De igen is van bizonyíték! A szeretet. - mondta és pedig nem bírtam. Nem bírtam ki, hogy ne csókoljam meg. 

- Na látod.. - mondta és kisebb mosoly lett az arcán. De a két szép szeme még mindig könnyes volt. 

- Látom, de nem bírom..akkor sem folytathatjuk. - mondtam.

- De igen. Felőlem lehet benned akár 80 negatív dolog is. De a szerelem erősebb. - most Ő csókolt meg. - Szeretlek örökké. - mondta.

- Én is..de.. - a szavamba vágott.

- Nincs semmi de. Csak a szerelem. - mondta és felmentünk. Lehet, hogy túl hamar de akkor is igaza volt szeretjük egymást és ez mindennél erősebb. Mellkasán aludtam, kezén pedig csak egy kendő volt. Végre jobb estéink lesznek. Akarva-akaratlanul. 

Oldal: A vonzás - One Direction sztori 18.
Louis Tomlinson Hungary - © 2008 - 2024 - louisthungary.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat