Nem valamelyik családtagom volt és nem is Cinti. Akkor ki is? Az a személy aki miatt így alakult a nyaram, hogy ide kerültem. Az aki miatt majdnem elütött egy autó, az akit kerestünk? Rémlik már? Aki nem is a menedzserük hanem a testőrük. Paul.
- Ó, hello srácok. - mondta angolul és kezet fogtak. - Gondolom mi még nem talákoztunk? - kérdezte és felém fordult.
- Még nem volt szerencsénk. - mondtam és kezet fogtam vele. A srácok rögtön baromkodni kezdtek vele, Én meg csak álltam és néztem. Bogi felém vette az irányt.
- Ezek meg mit csinálnak? - kérdezte.
- Na jó ennek itt vége. - súgtam Boginak, és fütyültem egyet. Minden szempár rám szegedőzött.
- Talán valami probléma van? - kérdezte Paul.
- Ööö..igen! Kb. 4 het eltüntek a semmiből, és nem biztos, hogy bárki is segített volna rajtuk. Most pedig mindenki úgy tesz mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Pedig nincs. Ez csak engem érdekel? - kérdeztem.
- Ezt megbeszélhetnénk? - kérdezte Liam.
- Igen. - mondtam, és a srácok és Paul elvonultak.
- Neked mi bajod van? - lépett hozzám Perrie.
- Csak annyi, hogy mi lenne ha nem találkozom velük kb. 4 hete? Most sem Te, sem Bogi, sem Én, sem Ők nem lennének itt. Nem tudnám, hogy Louis az unokatestvérem és..és..és.. - megakadtam és a srácok beléptek.
- Lányok, beszélnünk kell. - mondta Niall.
- Hidd el én hallgatlak. - mondtam.
- Én is. - mondta Bogi, Perrie pedig csak nézett.
- Nem voltunk őszinték veletek. - kezdte Louis - Igazából, direkt lettünk magunkra bízva, hogy milyen lenne ha egyszer ez tényleg megtörténne. Mi sem tudtuk, hogy mi lesz ebből. De megpróbáltuk. A legjobb lett ebből. Viszont rettenetessen sajnáljuk. Mindent. A számlát pedig fizetjük. - fejezte be.
- Na állj! Ha jól értem itt minden meg van rendezve? Akkor Te nem is vagy a rokonom? A családfa hamisítva van legalább?
- Az nincsen. Tényleg rokonok vagyunk. - mondta Lou.
- Az a kiscsaj a rokonod? - kérdezte Paul.
- Igen az, és a bartánőm. - mondta Harry.
- Tényleg sajnáljuk, hiddjétek el. - mondta Zayn. Bogi is csak állt mellettem egy szót sem tudott szólni.
- Harry, Te szeretsz engem egyáltalán? - kérdeztem és már dühös voltam.
- Igen, azok teljesen tiszta és igaz érzések. - mondta.
- És ezt vegyem is be? - kérdeztem a könnyeimmel küszködve.
- Nem hazudok. - lépett elém.
- Na jó én ebbe nem szeretnék részt venni. Holnap talákozunk. Minden legyen összepakolva. Sziasztok! - mondta Paul és lelépett.
- Ti elmentek? - kérdezte Perrie. - És Én hova fogok menni?
- Velünk jössz. - mondta Zayn.
- Na nem! Pont egy rádiós turnéról jöttem ide. Nincs kedvem újra össze-vissza rohangálni. - mondta és felment
- Perrie, kicsim várj! - ment utánna Zayn.
- Hát ehhez gratulálok! - mondtam.
- Ezt beszéljétek meg. - mondta Liam, és ők is felmentek.
- Figyelj. Tényleg szeretlek! - mondta Harry.
- Mégis mennyire? - kérdeztem és megcsókolt.
- Ez nem válasz, Harry.
- Mit akarsz mit tegyek? Kérjem meg a kezed?
- Na jó. Túlzásokba ne essünk.
- Inkább Te ne essél túlzásokba.
- Tessék? - kérdeztem.
- Ez a rohadt kapcsolat rólad szólt. Egész végig. Mindig csak az volt amit te akartál. Vald be!! - emelte fel a hangját.
- Ezt komolyan mondod?
- Igen. Jobb lett volna tényleg befejeznünk.
- Az biztos.
- Ó, most az egyszer egyet értész? Csoda történt?
- Ne fordítsd ki a szavaim.
- Miért mi lesz eret vágsz?
- Miért süllyedtél ilyen mélyre?
- Én? Velem jársz, de mégis Niall nyakláncát hordod.
- És?
- És? Engem szeretsz nem?
- Már nem. Vége.
- Akkor jó. Minden jobb lesz. Holnap elmegyünk. - mondta én pedig felrohantam. Végleg vége volt. Vártam a holnapot.