Nem akartam egy bébiszittert..elvégre minek? Itt van nekem Harry aki feltétel nélkül szeret és én is Őt. A világ legjobb érzése. Nem akartam Camielle megjelenését, nem akartam, hogy bármi is tönkre menjen. Farzsebemben egy rezgést éreztem és hamar rájöttem, hogy valaki keres. Rögtön kiszedtem a zsebemből és felvettem. Apa volt az. Ő azt mondta, hogy rossz híre van de nekem nem volt az. Egy egyszerű 'Camielle beteg és nem tud menni.'-vel válaszolt. Hamar letette mert egy újabb rendezvényen vannak. Persze, hogy haza még nem jönnek. Harry farmerben és cipőben sétált le az emeletről mivel felrohant öltözni.

- Camielle nem jön. - mondtam mintha szomoró lennék de belül tomboltam.

- Kár. Már akartam volt őt látni. - hirtelen rossz érzés fogot el.

- Harry..én viszont nem igazán. - fordult felém.

- Miért? - lépett hozzám közelebb, én pedig hátrébb.

- Mert attól féltem, hogy ismét valami tönkre mehet. - válaszoltam lehajtott fejjel. Hirtelen egy pár cipőt pillantottam meg magam előtt.

- Megint? Itt az idő erről a témáról leszállni. Unalmas. - vágta a fejemhez és karomért nyúlt.

- Neked. De nekem nem. 

- Ennyire aggódsz magadért? - kérdezte szúrós tekintetével. 

- Te meg megint ezzel jössz? Tudod ez is unalmas. - mondtam és elakartam indulni egy másik irányba. Ami hátrafele volt. Elengedte a karom és jött utánnam. Tipikus amerikai film módra a falnak ütköztem. Kezeit neki támasztotta a falnak, hogy még csak mozdulni se tudjak. Olyan volt mintha mindent előről kezdenénk. Alig volt már köztünk levegő. Ezért kezemet Harry csupasz mellkasára helyeztem.

- Mi az? Félsz tőlem? - kérdezte és hirtelen megdörrent az ég. Kissé felsikítottam.

- Miért? Kéne? - kérdeztem vissza.

- Adjak rá okot? - kérdezte felemelve a hangját. - Én se leszek mindig gyengéd ha te tartózkodó vagy akkor én is. - megmarkolta mindennél erősebben a csuklómat. Majdnem összeestem a szorításától de elkapott. Körmeit belefórta kezembe épp, hogy még csak egy hangot sem tudtam kiadni magamból. Vér. Körmei szórításából vér folyt ki. Erőszakos volt velem. 

- Harry. Kérlek ne. - mondtam és fokozatosan leállt.

- Öltözz és menjünk. - morogta és a falba ütött. Gyorsan a fürdőbe mentem és bekötöttem még mindig fájó sebem. Nem bírtam sírni csak vissza akartam neki adni a fájdalmat. Felkaptam egy vékony dzsekit, Harry pedig egy fehér pólót. Ő csak úgy jött szabadon. A kocsi még mindig kint álltt. Kinyittota és beültünk. A füllhallgatóimat betettem a füleimbe és próbáltam lenyugodni. Már majdnem kikapcsolódtam amikor Harry egyik kezét mit sem törődve a vezetéssel a combomra tette és néha-néha a bekötött sebemet nézte. Lehetett rajta látni, hogy rosszul érzi magát. 1 óra kocsi után megérkeztünk a nagy koncert helyszínére. Érdekes módon egy darab rajongó nem volt ott. Kiszálltunk a kocsiból amit bezárt. Oda jött hozzám és kezeinket összekulcsolta jelezvén, hogy csak az övé vagyok. Amikor beértünk már mindenki ott volt. Harry, Louis, Liam és Zayn elmentek alaposabban körül nézni. Addig én bementem Niall öltözőjébe. Bogi is ott  volt de nem csináltak semmit. Amikor beléptem az Ő arcuk tele volt mosollyal de az enyém keserű volt.

- Mi a baj? - kérdezte Niall.

- Beszélhetünk ismét négy szem között? - kérdeztem.

- Persze. - Bogi is bólintott és kiment. Ott álltam Niall-el szembe és nem szóltunk egy szót sem. Amit aztán megtörtem. Hirtelen rázuhantam: öleltem, sírtam, szorítottam.

- Niall mindig is veled kellett volna maradnom. Ez így nekem nem jó tovább! - sírtam mellkasára.

- Mi? Mi törént? - kérdezte kétségbe esetten. Mindent. MINDENT elmondtam, még a sebemet is újra átkötötte.

- ...ez volt. - fejeztem be.

- Nagyon sajnálom. De meg kell értened, hogy én Bogit szeretem és ez így van rendjén. De te is tudod, hogy szereted Harry-t csak újra valami olyan történt ami még sokszor fog. Féltékeny leszel. Ő is lesz az. - nyugtatott. - De ezt nem hagyom annyiban. - kitört az ajtón. Bogi bejött és neki és a nyakába vetettem magam.

- Sajnálom..tudom, hogy hallottad nem akartam ezt mondani. De ideges vagyok.

- Semmi baj. Ne magadat hibáztasd. - ölelt meg. - De jobb lesz ha megkeressük Niall-t-

*Niall szemszöge*

Nem hagyhattam, hogy tönkre tegyék egymást. Ökölbe szorított kézzel kerestema  többieket. Jókat nevettek mit sem tudva rról, hogy Harry-t mit tett. 

- Mond te normális vagy? - kérdeztem tőle.

- Miről beszélsz haver? - adta a hülyét.

- Miért teszed ezt veled? - Bogiék megérkeztek.

- Nem tudod, hogy mi törént. Ne szólj bele. - mondta.

- De igen is tudom. Szerinted ki cserélte ki a kötést a karján? Talán te?

- Mi ez az egész? - értetlenkedtek a srácok.

- Az, hogy a drágalátos barátunknak eldurrant az agya.

- Daniella gyere ide. - mondta neki Harry nyújtva a kezét.

- Maradj itt. - mondtam.

- Gyere ide. - láttam rajta, hogy nem akarja jobban megbántani Harry-t így engedtem. Eltátogott egy köszönömöt és Harry mellé ment. Harry átkarolta és egy sötétebb helyre mentek. Addig én a srácoknak mindent elmeséltem.

*Daniella szemszöge*

Mindezek után semmi sem tűnt normálisnak. Egy sötét helyre húzott jelezvén, hogy most azonnal beszélnünk kell. Az egyik takarító raktárba vitt ami bezárt. Belebotlottam az egyik vödőrbe hirtelen a fjáó kezemet elkapta, hogy ne essek el.  Magához szorított és nem engedett. Ajkai súrolták a fülem. 

- Szeretlek. - suttogta. 

- Ha tényleg szeretsz.. - kezdtem - ..akkor elég furcsán mutatod ki. 

- Tudom, mert egyszerűen nem akarlak elveszíteni. Azt akarom, hogy örökre velem legyél. Szívesen összeláncolnám magunkat. Örökre.

- Én is. De vagy tisztán szeretjük egymást vagy sehogy! 

- Tisztán..nem keverve. - mosolyodott el amire én is.

- Hol vagytok? - kiabáltak hangok a folyosóról. Harry ismét összekulcsolta a kezünket és kiléptünk. 

- Meg vagytok? - kérezte Liam.

- Persze. Csak egy újabb kis hullámvölgy.. - mondtam fél mosollyal.

- Ja. Kicsi.. - mondta Lou.

- Mindegy. Menjünk próbálni. - mondta Harry és mutatott előre. 

Kb. az egész próbát elhülyéskedték ami így nézhetett ki:

Néha-néha képesek voltak énekelni is valamit, de hamar megunták és inkább elkezdék egymást szívatni. Bogival az első sorból majd kiestünk a szébkől nem szépítem a röhögéstől. Már levegőt is alig kaptam amikor egy nagy kéz megérintette a jobb vállam. Vajon ki volt az? Hazza. 

- Végeztünk. - mosolygott.

- Ez nektek próba volt? - kérdezte Bogi.

- Vagyis nekem meg neki.. - mutatott rám - ..vége.

- Mi? - kérdeztem és felálltam.

- Van egy igazi meglepetésem. Gyere. - nyújtotta kezét én pedig átléptem a széken.

- Szia. - mondtuk Boginak. Elemnetük az öltözőbe a kabátainkért ahol tényleg meglepetés fogadott. Mielőtt bármit is mondhattam volna bezárta az ajtót. 

Oldal: Próba - One Direction sztori 31.
Louis Tomlinson Hungary - © 2008 - 2024 - louisthungary.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat