Nem aludhattam sokat, ugyanis 6 óra körül felkeltem; korgó gyomorral. A kihült teám mellett egy levél fogadott: "Elmentünk vásárolni. Puszi, Harry. xx". Gondoltam akkor nem sok kaja lehet a hűtőben. Utáltam ha egyedül vagyok otthon, főként ha már kezdett sötétedni. Lementem. A teámat a mikróba tettem, hogy újra jó meleg legyen. Addig csináltam egy szendvicset és bevágodtam a kanapéra. A TV-ben nem volt adás, gyorsan rájöttem, hogy miért is: vihar lesz. Legalább is a nagy szélből, és dörgésből erre következtettem. Vissza mentem a konyhába, és ismét a családfát kezdtem bújni. Hirtelen ajtó nyitótásd hallottam, Niall bejött én meg szó szerint a ráugrottam. A lábaimat átkulcsoltam rajta. Nagyon örültem, hogy nem kell egyedül lennem. A falnak lökött, és homlokát az enyémnek tette.

- Ezt ne! Ennél nagyobb szenvedést nem akarok. Tudod, hogy szeretlek! - mondta, s engem a kanpéra tett. A konyhába ment és szendvicset csinált magának. Utána mentem, és leültem. Niall a családfát nézte.

- Hogy érzed magad? - kérdezte.

- Már jobban, csak még mindig nagyon furcsa a helyzet.

- Nekem is, miattad. - mondta.

- Niall, nem fogsz attól még elveszíteni. - mondtam és az arcom könnyes lett, amit ő letörölt. Hirtelen elment az áram.

- Ugye nem félsz a sötétben? - kérdezte nevetve.

- Ha igent, mondok az mit jelent? - kérdeztem vissza.

- Nem vagy egyedül. - föállt, a székét a helyére csúsztatta. Egyszer csak nagy csörömpölést hallottam, Nialler elejtette a tányérokat.

- Jézusom, jól vagy? - kérdeztem kétségbe esve.

- Igen, de a kezem megvágtam.

- Gyorsan tedd víz alá. - mondtam, majd ő megtette. Bekötöttem neki, majd ajtócsapódást hallottam. Liam, Louis, Zayn, Harry és Eleanor megjöttek. Harry pedig neki ment az asztalnak.

- Auuúú! - mondta Harry.

- Már te is megsebzed magad? - kérdeztem nevetve.

- Miért? Mi törént? Jól vagy? - közelebb húzott magához. 

- Én igen, de az Ír Manó megvágta a kezét. - A vihar hirtelen nagyobb lett. A szél csak fújt, és nagyon sokszor dörgött. Úgy döntöttünk, hogy felmegyünk az egyik szobába, és csinálunk valamit.

- Szerintem negyedszerre kérdezem, mit csináljunk? - kérdezte Zayn unottan.

- Fogalmam sincs. Áram nékül semmit se tudunk. - mondta Liam.

- Vagy mégis? - kérdeztem, és egy párnával megütöttem Niall-t.

- Héjj, ezt meg miért kaptam? 

- Én tudom. - mondta El, és ő is beszállt.

- Miért csak engem üttök? - kérdezte Niall, majd ő megütötte Zayn-t. Zayn ezt tovább adta Louis-nak, Lou pedig Liam-nek. Eleanor pedig Harry-t sem hagyta ki. Mindenki ütött mindenkit.

- Lou kaphatok egy puszit? - kérdezte El a barátjától.

- Persze. - erre El megütötte barátját. Ő pedig vissza adta.

- És én kaphatok egyet? - kérdezte, tőlem Harry.

- Én nem dőlök be! - mondtam majd odavágtam egyet Harry-nek. 

- Te kis! Most elkaplak! - mondta nevetve, és végig kergetett az egész házon. A kanapéra lökött és megcsókolt - Ilyen könnyen nem úszod meg!

- Óóó, de hogynem! - mondtam majd ismét párnával ütöttem - Mi van? 

- Szeretlek! - mondta.

- Én is! - olyan jó volt az a szót hallani. Sohasem hittem volna, hogy valaki fog ennyire szeretni. Viszont azt sem, hogy egyszerre kettő is. Felkapott, és éppen vitt fel a lépcsőn...amikor hirtelen egy síkitást hallottunk. Harry megállt, én pedig úgy bújtam hozzá, hogy azt hittem, hogy levegőt sem kap. Föl futott a lépcsőn velem, és vissza mentünk a többiekhez.

- Hallottátok? - kérdezte Zayn.

- Persze. Harry azért rohant fel. - mondtam.

- Csujuk be az ajtót.. - mondta Eleanor félénken. Liam be is csukta.

- Én félek.. - szuszogtam.

- Nyugodj meg kicsim.  - suttogta Harry a fülembe. Eleanor mellett ültem, már majdnem mind a ketten elaludtunk. Harry betett engem az ágyba, Louis pedig Eleanor-t. Egyszer csak Harry ölelését éreztem. Tovább aludtam. 

*eközben*

- Szomjas vagyok. - mondta Liam. Már kezdett világosodni. Lement. Semmi furcsát sem látott. Feljött és egy tálcán mindenkinek hozott innivalót.

- Semmi sem volt lent? - kérdezte Niall.

- Nem. De a szomszéd ház furcsa. Mintha Paul-t láttam volna.. - mondta.

- Paul-t? - kérdezett vissza Niall.

- Igen. Olyan erősen hasonlított rá..

-  Ám még mindig nem mondtam valamit.. - kezdte Harry.

- Mit? - kérdezte Zayn.

- Amikor egyszer Daniellával sétálni voltunk, mintha mi is láttuk volna őt. 

- Na, na várj. Ez most jut eszedbe? - kérdezte Zayn.

- Kihagyott az agyam.. - mondta.

- Észrevettük, észrevettük.. - mondta Niall.

*felébredtünk*

- Mi volt az est hátralevő részében? - kérdeztem kómásan.

- Semmi. Lassan 6 óra lesz. Ha akarsz még aludj. - mondta hazza és megcsókolt. Istenem, annyira szeretem Harry-t. Hihetetlen. Ez az egész. Mint egy álom. Egy olyan álom amiből sohasem akarsz felébredni.

- Ma én átmegyek a szomszédba. Muszáj lesz megtudni, hogy mi folyik itt. - mondta Zayn.

- Veled megyek. - mondtam.

- Legyen. - én meg elővettem valami göncöt és bementem a fürdőbe. A többiek már lent voltak. Lementem, és Zayn már várt.

- Mehetünk? - kérdezte.

- Persze. - mondtam, s elindultunk. 

Oldal: Vihar - One Direction sztori 9.
Louis Tomlinson Hungary - © 2008 - 2024 - louisthungary.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat